Most, hogy leérettségiztél, itt az ideje az apai szózatnak.
Először is gratulálok. Megérdemled, az eredményt nem kaptad ingyen, megküzdöttél érte. Másodszor pedig hadd mondjam el, mennyire szeretlek. Nagyon.
Minden jót, örömet, boldogságot kívánok neked az elkövetkező hosszú életre. Légy boldog fiam!
A legtöbb apa azt szeretné, ha a fia a nyomdokaiba lépne. Hát...nekem...nincsenek nyomdokaim. Én, úgy tűnik, keresztbe jártam, úttalan utakon tévelyegtem, gyakran keskeny, alig járt ösvényeken, kitaposatlan mezőkön. Nem vagyok erre büszke, de talán most végre megtaláltam azt az utat, amin mennem kell, és éppen csak elindultam rajta. Mit tanácsolhatnék? Nincs múltam, csak jövőm. Akárcsak neked. Ha akarsz, gyere velem!
Ebben a könyvben megtalálod a titkot. Benne van. Megtalálod, de keresned kell!
Sosem fogsz ingyen kapni tőlem semmit, csak a szeretetet. Ha velem akarsz jönni, mindenért meg kell majd dolgoznod. Vállalod? Talán most úgy tűnik számodra, mintha túl kegyetlen, kíméletlen feltételeket állítanék. Mint amikor egy kutyát vagy egy delfint tanítanak: ha ül, ha fekszik, ha ugrik, ha kér, akkor kap. Ha nem, akkor nem kap. Kegyetlen dolog?! Talán az. De az a kutya, aki akkor kap, ha tanul, ha erőfeszítéseket tesz, az okos lesz és ügyes. Míg az, aki mindent ingyen kap, az buta és tunya. Talán ilyen kegyetlen dolog az élet is. Nos, vállalod?
Én öt évvel ezelőtt olvastam Napóleon Hill klasszikus könyvét*, ott hallottam először a titokról. Azt írta a bevezetőben, hogy talán már az első fejezetben megtalálom, de az is lehet, hogy csak a könyv végén. Én teljesen be voltam gyulladva, hogy mi lesz akkor, ha én egyáltalán nem találom meg? Úgy éreztem, és úgy is volt, hogy nagyon nagy szükségem van arra a titokra. Az életem múlik rajta. És mi lesz, ha nem találom meg? Minden hülye megtalálja, csak én nem. Mi lesz akkor az életemmel?
De megtaláltam. Már nem emlékszem, mikor jöttem rá, hogy megvan. Nem villámcsapásszerűen ért a felismerés, elolvastam a könyvet vagy húszszor - hiszen az életem múlott rajta -, aztán egyszer csak éreztem, hogy egy ideje már megvan. Hatalmas kő esett le akkor a szívemről.
Én úgy gondoltam, hogy a titokra mindenki könnyen rátalál, hogy belebotlik, ha szerencsés, és soha nem találja meg, ha szerencsétlen. Nem így van. A valóságban kevesen lelik meg. És tudod miért? Mert kevesen keresik.
Sok könyv van, amelyekben ott van, de keresni kell. És csak kevesen keresik, kevesen látják meg. De ezek a szerzők ezeknek a keveseknek írnak. Azoknak a keveseknek, akik a saját életüket akarják élni, a saját útjukat járni, a saját küldetésüket keresni és a saját boldogságukat megtalálni.
Mint te is, fiam.
Ebben a könyvben benne van a titok. Nem én tettem bele, beleíródott. Ki sem tudtam volna hagyni.
Én rád bíznám ezt az üzenetet, hogy rajtad keresztül megismerhessék a testvéreid is - Zsófi is, Luca is, Rebeka is -, és a többi Balázs, Zsófi, Luca és Rebeka is, akik a jobb, szebb jövőt, a járható utat, az egyetlen járható utat keresik.
Hiszen csak egyetlen járható út van mindenki számára: a saját útja.
Sok sikert, örömöt és boldogságot kívánok neked ezen az úton, Balázs!
Szeretettel: Papa
