Ez a kudarc első oka.
A legtöbben nem is tudnak erről az összefüggésről. Nem tudják, hogy céljaik kellene hogy legyenek. Nincs meg a szükséges információjuk Ezen viszonylag könnyű segíteni, ez mindössze propagálás, ismeretterjesztés kérdése csakúgy, mint a higiéniai kérdéseké: WC használat után moss kezet!
Semmelweis Ignác, az anyák megmentője. Az anyák megmentője. Hősi titulus, heroikus küzdelmet feltételező cím. Egy olyan embert képzelhetünk magunk elé, aki kivont karddal a kezében állt ellen egyedül mindazoknak, akik szövetkeztek az anyák elpusztítására.
Valójában Semmelweis Ignác nem volt valami nagy hős. Egyszerű orvos volt, aki a maga alázatos módján igyekezett megértetni a kollégákkal egy egyszerű összefüggést a XIX. században, amit egyébként már a Bibliában is megtalálhattunk, az Úr részletes parancsaiban, amit Mózesre bízott, de amit a tudósok valamilyen okból elfelejtettek: nevezetesen azt, hogy ha valaki halottal vagy tisztátalansággal (betegséggel) érintkezik, akkor maga is tisztátalanná válik, következésképpen meg kell tisztulnia. Semmelweis azt javasolta az orvosoknak, hogy ha boncolnak vagy operálnak, és utána szülést vezetnek le, akkor a kettő között mossanak kezet. Ezáltal elkerülhető lenne a gyermekágyi láz, amiben szülő nők tömegei betegedtek meg, sőt haltak meg. Az egyszerű összefüggés, hogy a boncolás vagy az operáció kórokozókat juttat az orvos kezére, amik a szülés közben bejutnak az anya vérkeringésébe, és különböző módokon megbetegíthetik, amit aztán összefoglaló néven gyermekágyi láznak neveztek el, szóval ez az egyszerű összefüggés felismerése nem ment egyik napról a másikra, és ebben a fölismerési folyamatban végzett hatalmas munkát az egyszerű pesti orvos, és lett – ezáltal – az anyák megmentője. Valódi hős. A legnagyobb sárkányt győzte le: a tudatlanságot.
Innen már ment minden, mint a karikacsapás. Ma már mindenki számára nyilvánvaló, hogy miért kell betartani a higiéniai követelményeket. Semmelweis Ignác ezáltal nem talált fel semmi újat, nem fejlesztett ki gyógyszert, csak egy ok, okozati összefüggést ismert fel, ami aztán milliók életére lett hatással.
1. Kinevetik 2. Támadják 3. Nyilvánvalóként ismerik el. |
Egyébként minden új eszme, új felismerés, felfedezés három fázison megy keresztül, mire általánossá válik:
Igazából ez a könyv is ez ügyben kíván tenni valamit, őszintén hiszünk is az eredményben, és abban, hogy az iskola, a pedagógusok és bárki, akinek a saját sikere vagy mások sikere fontos, hasznára lehet az elképzelésnek. Sokat tehet ez ügyben Ön is.
Persze nem az a célunk, hogy mindenki egyet értsen velünk, hogy mindenki megfogalmazza és megvalósítsa a céljait, hanem, hogy a lehetőségeink szerint minél nagyobb és egyre növekvő mértékben hozzájáruljunk azok számának növekedéséhez, akik ráébredve az összefüggés valóságára, végre nekilátnak, hogy többet hozzanak ki magukból, akik fölismerve, hogy képesek rá, akarják is megvalósítani az álmaikat.
Ahogyan már az előző fejezetben elismertem, amikor én eldöntöttem, hogy legalább kipróbálom, nagyon izgatott lettem. Én tudom, hogy érdemes megpróbálni, és tudom, hogy vannak és remélem, hogy többen lesznek, akik megpróbálják legalább, akik fölismerik a célok jelentőségét. És persze lesznek, akik kinevetik az egészet. Hadd nevessenek!
Ön hová fog tartozni?
x- kipróbálom x- kinevetem x- támadom
Talán Ön most nem tesz jelölést sehová. Talán csak mosolyog az egészen. Mosolyog a naivitásomon, az őszinteségemen, az elkötelezettségemen. Megértem. Volt idő, amikor én harsányan nevettem az ilyesmin (és volt idő, amikor csak ilyesmin volt kedvem egyáltalán nevetni). Gúnyolódtam és cinikus voltam. Attól félek, hogy néhány cél, néhány álom talán éppen miattam nem fogalmazódott meg, és sorvadt el végképp. Ez az álmok kockázata.
De egy ideje tudok valamit: akiknek céljuk van és küzdenek érte, azokat nem bántja, nem sérti, nem zavarja a gúny, nem zökkenti ki őket a cinizmus. Lelkesebbek, elkötelezettebbek, boldogabbak. És ezt Ön is meg fogja érezni, érteni, tapasztalni alkalomadtán. Remélem!
