Nem hiszünk abban, hogy a célunk megvalósítható. Gyakran nem könnyű hinni valamiben, gyakran a hit éppen a tapasztalatok ellenére kellene, hogy működjön bennünk. A cinizmus gyógyíthatatlannak tűnő betegség, legalábbis kívülről nemigen gyógyítható. Vannak emberek, akik talán egyáltalán nem félnek a jövőtől, nem félnek attól, hogy valami rosszul alakul, de nem is érdekli őket. Azt mondják, jó úgy, ahogy van. Ilyen az élet. Ezt kell szeretni. Ami elromolhat, az el is fog romolni. Talán nem is érzik igazán jól magukat, ha nem érezhetik magukat valami miatt rosszul
Ezek az emberek azt mondják: hiszem, ha látom. Pedig a dolog fordítva van: látom, ha hiszem.
²Hinni kell! Aki nem hisz, hoppon marad.² Brian Tracy |
Meg kell tanulnunk hinni, és egyáltalán nem mindegy, hogy miben hiszünk. Amiben hiszünk, az a jövőképünk.John Maxwell azt mondja, hogy sikeres ember az, akinek van jövőképe és meg is tudja valósítani. Vezető pedig az, aki másoknak is tud jövőképet adni. Az, hogy Önnek milyen a jövőképe, meg fogja határozni a jövőjét. Hajtóerő vagy akadály lesz az Ön számára. Sokkal inkább, mint a körülmények változása.
Egy vizsgálat szerint az emberek ma Amerikában, hasonló arányban boldogak vagy boldogtalanok, mint 30 évvel ezelőtt, pedig a körülmények alaposan megváltoztak közben. A körülmények alig számítanak valamit, és ha Ön nem hagyja, hogy meghatározóak legyenek, akkor pedig még kevesebbet fognak számítani. Az, hogy Ön miképpen akar élni tíz, húsz vagy akár harminc év múlva, ez attól függ, milyen kép él erről Önben. A körülmények így is, úgy is alaposan meg fognak változni. De mit vár Ön ettől a változástól?
²Valójában sohasem azt nézzük, amit látunk, hanem azt, amit akarunk.² Jim Dornan |
Néha talán valóban nehéz hinni a jövőben. Hiszen néha azt látjuk, azt érezzük, hogy semmi lehetőségünk nincs, vagy nagyon kevés. Ezt közvetíti a környezetünk, ez sugárzik a falakból.
Benne élünk a kommunikációban. Záporozik ránk az információ, és gyakran nemigen tudunk mint kezdeni vele, nem tudjuk hogyan szelektáljunk, hogyan különböztessük meg a lényegest a lényegtelentől. Jobb hijján elfogadjuk valóságnak azt, amit látunk, hallunk, és úgy, ahogy látjuk, halljuk. Értesülünk minden gyilkosságról, bűnről, tragédiáról, háborúról, nyomorúságról, ami a világban történik, és úgy gondoljuk, az élet csupa gyilkosság, bűn, tragédia, háború, nyomorúság. Ezek az információk naponta akkora mennyiségű terhet raknak ránk, hogy hajlamosak vagyunk elhinni, hogy ebben a világban nem lehet megfelelően élni, hogy nincsenek lehetőségek.
Ha körülöttünk süt a nap, ha zavartalan a csönd és a béke, akkor is pusztító árvizeket, tornádókat, földrengéseket láthatunk a televízióban nap, mint nap. Annyira lekötnek a 'közügyek', hogy a magánügyeinkkel alig foglalkozunk, és annyira tudatában vagyunk a nehézségeknek, hogy gondolkozásunkban alig marad hely a lehetőségeknek. Komolyan azt hisszük, hogy nincsenek lehetőségeink.
És ebből gyakran következik automatikusan a negatív gondolkodás, a pesszimizmus, a cinizmus, a reménytelenség, a kiúttalanság érzése. Ez csökkenti, sőt gyakorta meg is szünteti az élethez szükséges energiáinkat, csökkenti a motivációt. Szakemberek szerint sok halálos betegség okozója a túlságosan alacsony energiaszint. Pedig a negatív gondolkozás nem más, mint egyfajta látásmód, igaz, meglehetősen elterjedt látásmód. Szokás, amin nem könnyű változtatni, de tapasztalatból is tudom, hogy lehet, és hogy érdemes változtatni.
Én magam éveken, évtizedeken keresztül szemléltem mindent, magamat, a barátaimat, környezetemet, a világot kritikusan, hibákat keresve és találva. Hajszál hijján tönkre nem tettem ezzel a magam és családom életét. A végletekig ragaszkodtam destruktív álláspontomhoz, és ha jövő kilátásait illetően valaki pozitívan nyilatkozott előttem, borzadva fordultam el tőle. De a jövőképünket is szerencsére, hatalmunkban áll megváltoztatni. Persze ez sem megy egyik napról a másikra, és rendszerint nem megy egyedül. Gyakran a képzelőerő is kevés hozzá önmagában. Megint csak szükségünk van valamire és valakire, aki segít.
A legegyszerűbb megoldás az, hogy azoknak az emberek társaságában töltünk időt, akiknek van jövőképük. Ha szerencsénk van, találunk a környezetünkben ilyet, gyakran könnyebben, mint gondolnánk. Ha keresünk, találunk. Még lesz erről szó.
információ x eltöltött idő = személyiségre gyakorolt hatás |
Minden, amivel megfelelő mennyiségű időt töltünk el, az lenyomatot képez. Gondoskodnunk kell arról, hogy a számunkra megfelelő információkkal töltsünk el megfelelő időt! Hogy keressük a megvalósítás módjait, lehetőségeit. Mert a jövőnk olyan lesz, amilyennek álmodni tudjuk.
És az álmaink fontos dolgok, másoknak is szükségük lehet rá. Talán valakinek éppen Ön fog hitet adni, amit pedig elrabolni is oly könnyű lenne.
A leggyakrabban előkerülő kérdés mégis az, mit tehetek, ha:Úgy érzem, semmi lehetőségem nincs, vagy csak nagyon kevés:
Nos, azt ajánlom, játszunk el egy társasjátékot, amiből ki fog derülni, hogy mindig van lehetőségünk választani, és mindig választunk is. Elindulunk valamelyik úton, és ha megakadunk, ha nem tudunk továbbmenni, ismét visszatérünk a starthelyre, és módunkban áll ismét választani, merre induljunk.
Mindig van öt lehetőség:
1. Elmegyek, kilépek a helyzetből, másutt keresek lehetőséget.
2. Lehetőséget keresek a céljaim megvalósításához.
3. Lemondok a céljaimról, élek, ahogy lehet.
4. Deviancia, mások kárára keresem a lehetőséget.
5. Önpusztítás: alkohol, kábítószer...stb.
Valamelyik utat mindegyikőnk járja, újra és újra starthelyzetbe kerülünk, és mindig mi választunk az utak közül.
