A HATALOM
Gyakran úgy érezzük, mégsem tehetünk semmit, olyan kicsik vagyunk, és olyan kevés dologban van kompetenciánk. Bármikor eltaposhat egy nálunk sokkal nagyobb erő, félresöpörhet egy erősebb érdek. Az életünk sok-sok területen szabályozott, sőt túlszabályozott, ki vagyunk szolgáltatva a hatalomnak.
Pedagógus körökben jól ismertek dr.Rosenthal San Franciskó-i kísérletei: fölkértek három pedagógust, hogy vezessen egy éven keresztül három, számukra összeválogatott, különleges képességű tanulókból álló osztályt. Elmondták nekik, hogy azért választották ki éppen őket, mert az előző évek eredményei azt mutatták, hogy ők a legjobb tanárok a körzetben. Kérték őket, hogy mind a tanulók, mind szüleik előtt tartsák titokban, hogy kísérletben vesznek részt, mindazonáltal arra számítanak, hogy a tanulók eredményeiben és IQ-jában pozitív változást fognak tapasztalni az év végén.
Így is lett. Mind a tanulók, mind a pedagógusok nagyszerűen érezték magukat egész évben, és remekül is teljesítettek. Nem csak a tanulmányi versenyeken taroltak, hanem mindenféle egyéb megmérettetésen is.
Az év végén megköszönték a pedagógusok munkáját, és gratuláltak nekik, mert valóban nagyszerű munkát végeztek. Sokkal nagyobbat, mint gondolnák. Ugyanis az év elején kicsit félrevezették őket: a diákok nem voltak válogatott diákok. Átlagos osztályok voltak, ugyanolyanok, mint bármelyik másik, amelyeknek pedig igencsak felülmúlták a teljesítményét. Az első csodálkozás után a tanárok persze megtalálták a magyarázatot: a jól felkészült, lelkiismeretes pedagógusok még az átlagos képességű diákokból is képesek kihozni a legtöbbet.
Ez természetesen így is van, bár az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a tanárok nevét is sorsolás útján választották ki. Nem különböztek semmiben a többi tanártól, illetve valamiben mégis: az elvárásuk az volt, hogy az osztály minden többi osztálynál jobban fog teljesíteni, mert jobbak, mint azok.
Ezt hívják önmagát beteljesítő jóslatnak. Ez az elvárás ereje. Az, hogy mit várunk el, befolyásolja az eredményt. Az, hogy mit várunk el az életünktől, befolyásolja az életünket, és az, hogy mik az elvárásaink a gyerekeinkkel, tanítványainkkal kapcsolatban, hatással van az ő életükre is.
Ezt persze mindenki tudja. De hogy mekkora ez a hatás, annak jelentőségét nemigen mérjük fel. Pedig tudnunk kell, ez a hatás jóval nagyobb, mint gondolnánk, és ebben sokkal nagyobb lehetőség van, mint hinnénk.
Az elvárás valójában hatalom. |
Ez valójában a hatalom. Hatalom lehetősége önmagunk és akár mások élete fölött is. Számomra ez dr. Rosenthal kísérleteinek a legfőbb tanulsága.
A hatalommal lehet élni és visszaélni. |
A szülő csakúgy, mint a pedagógus, a gyermek számára ennek a hatalomnak a képviselője. A gyermek természetesen legitimnek fogadja el. De ugyanígy érvényesnek fogadjuk el szinte bárki véleményét, elismerését, bírálatát, kritikáját, gyakran szándékait, cselekedeteit magunkkal szemben is. Az természetesen, hogy a pedagógus vagy a szülő vagy bárki más hogyan képviseli ezt a hatalmat, abban lényeges különbségek lehetnek. A hatalommal lehet élni és visszaélni.
- Hülye vagy!
- Zseni vagy!
Két kijelentés például, ami néha elhangzik családokban, iskolákban, társaságokban egyaránt. Azt hiszem, hogy az egyik lényegesen gyakrabban, mint a másik. Az egyik leépít, a másik felépít. Az egyik visszaélés a hatalmunkkal, a másik a hatalom használata. Mind a két kijelentésnek nyoma marad, hatással lesz az illető jövőjére. Ha fölépítjük vagy leépítjük a gyerekünket, a barátunkat, a házastársunkat vagy a kollégánkat akár, az hatással lesz a gyerekünk, a barátunk, a házastársunk vagy akár a kollégánk teljesítményére is.
A fölépítés megsokszorozhatja a teljesítményt. Ha egy ország lakói maradéktalanul élveznék a felépítettség állapotát (és céljaik is lennének, ami ebben az esetben – amúgy is – törvényszerű), az egész ország teljesítménye megsokszorozható lenne.
Vegyünk példaképpen egy tipikus svájcit! Hogyan gondolkodik ő önmagáról? Valahogy így:
· Bízik magában, és a többi svájciban.
· Öntudata van.
· Tisztában van az értékeivel és a többi svájci értékeivel is.
· Megbízhatónak gondolja saját magát, és eszerint cselekszik. Megbízható is.
· Gazdagnak gondolja magát és eszerint él.....
Sorolhatnánk még a gondolatokat tovább? Mindenki tudna hozzátenni néhányat, azt hiszem. Ezzel szemben hogyan gondolkodik egy kelet-európai vagy egy fejlődő ország lakója? És hogyan él? Én azt hiszem, hogy van összefüggés a különböző gondolkodásmód és a különböző életmód között. Ha megváltozna a gondolkodásmódunk, megváltozna az életünk is.
A hatalom képes arra, hogy fölépítsen. És ez a hatalom mindenkinek ott van a kezében. Mi is élhetünk vagy mi is visszaélhetünk vele.
A nyolcvanas évek közepén az Eötvös Loránd Tudományegyetem megbízásából egy lemorzsolódás-vizsgálatot végeztünk néhány középiskolában. Annak az okait vettük számba, hogy miért marad ki valaki a középiskolából, és ami minket még inkább érdekel, utána hogyan alakul a sorsa? Egy érdekes összefüggést találtunk. Az a néhány tucat tanuló, aki nem kallódott el, akik tudtak pályát módosítani, egytől egyig, tehát kivétel nélkül kapcsolatban álltak vagy kapcsolatba kerültek valakivel a szüleiken kívül, akit mi harmadik személynek vagy kívülállónak neveztünk, és akinek sikerült hatnia a gyerek 
gondolkodására és pozitív irányban befolyásolta őt. Volt köztük nagypapa, aki a méhészkedés felé terelte unokája érdeklődését, és aki ennek hatására folytatta tanulmányait. Egy edző utánanyúlt a már rendszeresen csavargó volt tanítványának és válogatott sportolót nevelt belőle, aki emellett diplomát is szerzett. Egy unokabáty, aki utazni szeretett és ezért nyelveket tanult, egy másik kertészkedett, vagy zenekarban játszott.
gondolkodására és pozitív irányban befolyásolta őt. Volt köztük nagypapa, aki a méhészkedés felé terelte unokája érdeklődését, és aki ennek hatására folytatta tanulmányait. Egy edző utánanyúlt a már rendszeresen csavargó volt tanítványának és válogatott sportolót nevelt belőle, aki emellett diplomát is szerzett. Egy unokabáty, aki utazni szeretett és ezért nyelveket tanult, egy másik kertészkedett, vagy zenekarban játszott. Egyetlen hatalom volt a kezükben, hogy szerettek valamit csinálni és megmutatták védencüknek, hogy arra ő is képes lenne.
Fölépítették őt, ahelyett, hogy leépítették volna. Ez a hatalom mindannyiunk kezében ott van, élhetünk, vagy visszaélhetünk vele. Mindenki harmadik személy valaki szempontjából, sőt a legtöbb ember szempontjából is az. A fölépítés megsokszorozhatja a teljesítményt. Miért ne élhetnénk ezzel? Ebben a helyzetben a legtöbben csak helytelenítenek, kritizálnak. Pedig a kritika sohasem mozgósít. A kritika nem azt mondja, hogy: ezt csináld! A kritika azt mondja: Ezt hagyd abba! Meg ezt is, meg ezt is...
Abból, hogy valamit abbahagyunk, még nem következik a megoldás. Pláne nem következik automatikusan a késztetés egy újabb próbálkozásra. Sőt!
A legtöbb ember nem hiszi el, hogy van hatalom a kezében, a hatalmat hajlamosak vagyunk valami kívülálló, tőlünk független dolognak minősíteni, azonosítani a kényszerrel, gyakran az erőszakkal, míg saját helyzetünket a kiszolgáltatottsággal és a tehetetlenséggel.
Természetesen egy hatalom lehet ilyen is, de lehet más is. A hatalom minősítése attól függ, hogy mire használják, mire használjuk. A hatalomnak lehet célja, de létezhet pusztán önmagáért, szolgálhat, vagy uralkodhat, lehet kicsinyes vagy nagyvonalú...
Az igaz hatalom nagyvonalú.
Kicsinyes hatalom | Nagyvonalú hatalom |
Követelőzik, elvesz Büntet Uralkodik Rövidtávú Támad Támadják Csökken majd megbukik Válságokkal teli Gyűlölt A harc jellemzi Komor A törvények tartják fenn 'Jogom van!' Mindennapos Visszaél a hatalmával Leépít | Ad Jutalmaz Szolgál. Örökké tart Segít Segítik Növekszik Diadalmas Népszerű, kedves A béke jellemzi Vidám A szeretet tartja fenn 'Lehetőségem' van. Ritka Él a hatalmával Felépít |
Mindannyiunk kezében van valamilyen hatalom, a kérdés, hogyan élünk vele?
