Az embereknek mindig mindenről van véleményük, akár értenek hozzá, akár nem. És ami még rosszabb ezt véleményt rendszerint azonnal közlik is.
Mivel egy közösség számára az a biztonságos, ha tagjai hasonlóak, hasonlóan viselkednek, ezért legtöbbször elutasítja ha valaki más akar lenni, mást akar tenni, másképpen akar élni. Gyakran egészen durva módon. Erre az elutasításra eleve számíthatunk, sőt mindannyian megéltünk ilyeneket:
· amikor tizenéves voltam, az egyre szélesebb trapéznadrág volt a divat. Volt egy időszak, amikor a rendőrök mérőszalaggal és ollóval a kezükben cirkáltak, megmérték a nadrágszárat, s ha az több volt mint 28 cm, akkor felvágták.
· amikor pszichológusnak készültem, többen ajánlották, hogy válasszak valami
normális foglalkozást, mert a barátaim hülyének fognak tartani és be is fogok
dilizni... Különben pedig úgyse vesznek fel, mert mindenki oda jelentkezik.
· amikor készültünk elköltözni a fővárosból és egy erdő szélén vásároltunk házat, sokan egyetértettek abban, hogy ez a karrierünk végét jelenti, és a gyerekeinket meg fogják enni a farkasok....
Szerintem Ön is tudná ezt tovább sorolni a maga élete történeteivel. Ha van egy célunk, vagy akár csak egy ötletünk, akkor az elutasításra biztosan számíthatunk. Óramű pontossággal érkezni fog. A kérdés csupán az, hogy mit kezdünk vele?
A kérdés csupán az, hogy mit kezdünk az elutasítással? |
Megriadhatunk tőle. Hallgathatjuk a negatív véleményeket, és rájöhetünk, hogy tényleg mekkora ostobaság a dolog, pedig milyen jónak tűnt... De viselkedhetünk másképpen is: számításba vesszük és kiküszöböljük a hatását.
A brainstorming talán ötletbörzeként ismert leginkább, de az agyvihar kifejezés is nagyon találó. Nagyszerű munkamódszer. A lényege, hogy összeül néhány kompetens szakember, és megadott időn belül egy jól körülírt problémára, elképzelésre megoldásokat igyekszenek találni. Egyszerűen csak sorolják, ami az eszükbe jut. Nincs semmi minőségi követelmény, bárki bármivel előjöhet. A beszélgetést rögzítik, és az értékelést utólag végzik el. Ha nem így tennének, az egész beszélgetés értelmét veszítené.
Az emberek természetes törekvése, hogy azonnal véleményezzék az elhangzottakat, és ezek a vélemények rendszerint kritikák. Márpedig senki sem szereti, ha kritizálják, leszólják, helytelenítik, amit mond, ráébresztik a tévedésére, még akkor sem, ha valóban téved. A megkritizált ember bezárkózik, esetleg védi a véleményét, de további konstruktív ötletet hiába várnánk tőle. Sőt a többiek is leállnak, hiszen tudják, hogy rájuk is ez vár. Az emberek gondolkozása kritikus helyzetekben görcsössé válik, jól ismert ez a jelenség a különböző vizsgahelyzetekből is. A görcs olyan fokú is lehet, hogy a delikvens akár megszólalni is képtelen lesz, a kreativitás pláne teljesen megszűnik. Az agy kreativitásának ugyanis feltétele a lazaság.
A brainstorming lényege éppen ez, hogy kiküszöböli a kritika veszélyét, ezáltal az agy ellazulhat, leteheti a védekező fegyvereit, és minél veszélytelenebb a hangulat, annál könnyebben jönnek elő olykor mélyen elrejtett információk is. Gyakran hallani, tapasztalni, hogy a leghasználhatóbb ötletek, amik végül megvalósulnak, amik gyakran életmentőek egy-egy adott helyzetben, a beszélgetés utolsó öt percében bukkantak elő. Ha a résztvevők közben folyamatosan minősítették volna egymást, ezekre sohasem került volna sor. Egyszerűen elvesztek volna. Az elutasítástól való félelem olyan komoly akadály, hogy legyőzésére még biztonságos helyzetben is időre van szükség.
² A bírálattól való félelem megfosztja az embert a kezdeményezőkészségétől, szétrombolja a képzelőerejét, korlátozza egyéniségét, megfosztja az önállóságától, és száz meg száz más módon okoz neki károkat.² Napóleon Hill |
De mit tehet Ön?
Hogyan védekezhet Ön, ha van egy célja, egy ötlete?
Hogyan viselkedjen, hogy ne rabolják el öntől az álmait?
Hogy az elutasító vélemények ne szívják le az ön energiáit?
Az életben nem tehetjük ki a táblát:
TILOS A JAVASLATOT VÉLEMÉNYEZNI! |
Két megoldás ismeretes:
1 - ha van egy célja, akkor kezdetben tartsa titokban!
Nem kell róla fűnek-fának mesélni, mert akkor fű-fa elmondja
róla a véleményét, mindenki szakembernek tűnik majd, és ez
elveszi az ön kedvét.
2 - keressen egy olyan embert, vagy társaságot, akinek szintén
van célja!
Meg fogják érteni egymást! Természetesen szükség van arra, hogy ön beszélni tudjon valakivel a céljairól. Ezért keressen valakit, akinek szintén vannak céljai!
Nem mindegy, milyen baráti kört választ magának, milyen közösségekbe jár. Vannak csoportok, amik előre viszik, gyakran előre taszítják, míg mások visszatartják, lehúzzák magukhoz. Én siheder koromban éppen egy ilyen csoporthoz csapódva maradtam ki a középiskolából, és egy másik közösségnek, a sportkörömnek köszönhetem, hogy később folytattam a tanulmányaimat. Néha nem könnyű megkülönböztetni egymástól a megfelelő és a káros társaságot. Az emberek egy része könnyen bélyegzi például szektáknak a legkülönbözőbb közösségeket, akik igyekszenek megvédeni saját, többnyire természetesen a többségtől különböző véleményüket, álláspontjukat, törekvéseiket. Néha az általánosan elfogadottól való elhatárolódás komoly indulatokat gerjeszt. Az emberek többsége ugyanis nem szereti, ha másképpen gondolkoznak, mint ő teszi, pláne, ha még ki sem kérik a véleményét. |
Nem kell, hogy ugyanazok legyenek a céljai, még hasonlóak sem kell, hogy legyenek, mint önnek, mégis kiválóan megértik majd egymást. Ha ön Japánba akar utazni, Ő pedig új tornacsarnokot építtet az iskolának, akkor önök energiát fognak adni egymásnak.
Ne hagyja, hogy a környezete elbizonytalanítsa! Ne engedje, hogy szálanként tépjék ki a tollakat a szárnyából! Vannak, akik azt mondják, Isten szárnyakkal teremtett minket, és púppal a hátunkon halunk meg. Az a valami, ami az ön hátán van az nem púp. Az egy szárny, és nem lehet teljesen elfelejteni repülni, csak kijönni a gyakorlatból.
Néhány bizonytalan kör után már érezni fogja a repülés nagyszerűségét. S ha ön már ismeri ezt az érzést, akkor adja át, tanítson meg másokat is erre!
