2. Nem kell.
Vannak dolgok, amikről szintén megvan a kellő információnk, és ennek alapján tudjuk, hogy nincs rá szükségünk. El tudjuk utasítani. Így vagyok én pl. a karalábé levessel. Ismerem, tudom, hogy milyen. Eleget kényszerítették belém gyermekkoromban az iskolai menzán. Ismerem az ízét, a szagát, tudom milyen melegen és hidegen, tudom milyen érzés, amikor lenyelem, és tudom milyen, amikor jön visszafelé. Tudom milyen érzés, amikor a szálka beleáll a nyelvembe, vagy megakad a torkomon. Azt is tudom, hogy vitamindús, hogy egészséges, hogy nem hizlal, hogy vannak benne nyomelemek, mégsem kell. Köszönöm, nem kérek többet. Soha.
Önt nem akarom lebeszélni róla, sőt senkit. Ez nem olyan központi kérdés számomra, mint a dohányzás, aminek káros hatásáról és egyetemes ártó vonatkozásairól annyira meg vagyok győződve, hogy ha tehetném, mindenkit lebeszélnék mindenféle dohányzásról. A karalábé levessel más a helyzet. Ez csak nekem nem kell.
