Szórakoztató központok tereinek, sétáló utcák forgatagainak egyik kedvenc látványossága a Marionett-figura. Ez a kedves bábú, mint valami igazi bohóc, valódi színész, a legkülönbözőbb produkciókat végzi a kezeire, lábaira kötözött láthatatlan zsineg segítségével, aminek másik vége egy fölébe hajoló ember kezében van.
Néha már csak pihenni szeretnénk, nyugodtan lélegzeni, elmenekülni kis időre, akár egy lakatlan szigetre. Egy kis lelki békét akarunk.
Cirkuszok környékén gyakran látni hatalmas elefántokat, akiket alig ujjnyi vastag kötél tart fogva, de nem menekülnek el, nem tesznek egy sétát sem szabadon, hanem életük végéig megmaradnak a kötél hossza által kiszabott területen. Amikor ezek a hatalmas elefántok még kicsi elefántok voltak, kötelet kötöttek a lábukra, és ők hiába rángatták cibálták, a kötél nem engedett. Visszatartotta őket. Akkor tanulták meg egy életre, hogy a kötél nem enged. Később, amikor felnőttek, a kötél belsővé vált, már nem kívülről, hanem belülről tartja őket fogva.
Az elefántok számára a valóság a következő: a kötél erős, elszakíthatatlan, ha a lábamon van, nem mehetek oda, ahová akarok, ott kell maradnom. Ezen nem tudok változtatni. Ez az igazság. És az elefánt, bár nagyon okos állat, nem képes rájönni, hogy ez az igazság nem igazság többé, csak igazság volt valamikor. És nem is változtatja meg a véleményét. Soha. És rab marad örökké.
Nekünk is vannak önkorlátozó elképzeléseink a képességeinkről, körülményeinkről, és úgy érezzük, nem vagyunk képesek változtatni rajtuk. És lehet, hogy ezek is igazak voltak valamikor, de nem igazak már, mégis a foglyaik maradunk örökké. És ahogy nő a hajszoltság, rángatottság, kiszolgáltatottság, mindinkább úgy érezzük, hogy nem tehetünk ellene semmit, mindinkább csökken a kompetencia-tudatunk. Úgy érezzük, nem is mi irányítjuk az életünket, és ez egyet jelent a hatékonyságunk és az ÖNBECSÜLÉSünk csökkenésével is.
Jutka édesanyja kétszer futott neki az egyetemi felvételinek, mindkétszer kudarcot vallott (legbelül tudja, hogy nem készült fel rendesen, de ezt még önmagának sem ismeri el egészen). Jutka nagyon jó tanuló, de kissé félénk kislány. Egyetemre szeretne menni, de úgy tudja, hogy oda lehetetlen bejutni. Nagyon magasak a követelmények, nagy a túljelentkezés, és ezen ő nem tud változtatni. Az édesanyjának sem sikerült, úgy gondolja, neki sem fog sikerülni. Hiába is készülne fel rendesen. Így aztán Jutka sem jut be az egyetemre.
A modell egyszerű, már-már triviális:
MI IRÁNYÍTUNK | - | NŐ AZ ÖNBECSÜLÉSÜNK | - | HATÉKONYAK VAGYUNK |
RÁNGATNAK | - | CSÖKKEN AZ ÖNBECSÜLÉS | - | CSÖKKEN A HATÉKONYSÁG |
A beindult folyamat ráadásul újabb és újabb körökben erősíti meg önmagát. A folyamat ismétlődik, újrajátszódik. Pozitív erőtérben is és negatív erőtérben is. (A végső eredmény a boldogság vagy a boldogtalanság élménye lehet.)
Mi teremthet rendet, ha éppen futkosunk, mint pók a falon?
Mi lehet az oka annak, hogy serények vagyunk egész nap és este mégsem elégedetten alszunk el?
Mi lehet az oka, hogy nem érezzük azt a megnyugtató lelki békét, hogy az életünk dolgai - végül is - a megfelelő irányba haladnak?
Jutka, azzal a tudattal ül a könyvei között és tanul megfeszített erővel, hogy az egyetemi felvételi követelmények túl magasak, és este nem azt érzi, hogy közelebb jutott volna a célja eléréséhez, hogy bekerüljön az egyetemre, inkább azt érzi, hogy megint eltelt egy nap, és a káosz változatlan, mind közelebb a megméretés napja és vele a kudarc lehetősége: nem jut be az egyetemre. Persze ettől még, ha szerencséje van, ha tényleg megfelelően felkészül, bejuthat, sikerülhet a felvételije, a napi tevékenységét mégis kudarcnak érzi, tevékenysége messze nem hatékony, önbecsülése kicsi és óráról órára csökkenhet. Az adott pillanatban szenved a bőrében, és ez a rossz érzés hosszú távon mégiscsak az előbb ismertetett folyamat beindulásához vezet, talán egy következő lépésnél. Így Jutka számára az lenne a megfelelőbb megoldás a megfeszített tanulás helyett, ha a hibás kiindulópontot sikerülne helyesbítenie. Ezzel hosszú távon az önbecsülése és a hatékonysága is növekedni tudna.
Ez az egész kérdéskör az ÉLETÜNK FELÉPÍTÉSÉVEL függ össze. Valóban úgy a legegyszerűbb elképzelni, mint egy valóságos építkezést. Gyakran az alapozással, a földmunkával (vagyis a dolognak azzal a részével, ami nem is látszik) több idő, energia és pénz megy el, mint a falakkal és a tetővel (a dolog látható, sőt látványos részével). Én például, amikor az épülő házunkra gondoltam, a színes függönyöket képzeltem magam elé, a virágokban pompázó leandereket a hűs teraszon, de egyáltalán nem gondolkodtam azon, hogy vajon hány zsák cement kell az alapba? Szerencsére nem nekem kellett felépíteni a házat.
A saját életünket azonban nem tudja fölépíteni egy idegen építőmester. Azazhogy éppenhogy fel tudja építeni, van is sok önjelölt, aki kész tervekkel áll elő, de az eredménnyel korántsem biztos, hogy elégedettek leszünk. A saját életünk felépítéséhez magunknak kell kézbe vennünk a kőműveskanalat és a malteros vödröt.Nincs más megoldás.
Ennek az épületnek az alapjába azok az értékeink kerülnek, amik vezérelni fogják az életünket. Egy érték sem maradhat ki, amit valóban fontosnak tartunk.Az embereknek természetesen van értékrendjük, és ez az értékrend, általában segít is eligazodni az életben, hozzásegít a helyes döntések meghozatalához és visszatart a helytelen döntések egy részétől. Hogy miért döntünk ennek ellenére gyakran rosszul? Erről a kérdésről itt csak annyit említenénk, hogy az alapvető értékeink korántsem tisztázottak saját magunk számára, az 'értékleltárunk' a legtöbb esetben homályos, bizonytalan, esetleges, a legritkább esetben nevezhető tudatosnak.
- Azért a legtöbb ember tudja, hogy mit akar és mi a helyes és mi a helytelen, és aszerint cselekszik.
Ez persze így van, de mernénk-e ugyanezt állítani a szomszédunkról vagy a legtöbb munkatársunkról, vagy a főnökeinkről, a politikusokról, az ellenfeleinkről vagy akár a barátaink többségéről is? Na úgy-e! Egy dologban talán megegyezhetünk: konkrét kérdésben, aktuális döntéshelyzetben legalábbis nem árt, ha a követendő, a kívánatos értékek tisztázottak.
Egy ország értékrendjét az alkotmány rögzíti, természetesen írásban. Furcsa is lenne, ha a politikusok tartanák a fejükben a lényeges pontokat, bár némelyik talán szívesen venné, ha felhatalmazást kapna rá. A saját kénye, kedve, vagy az aktuális értékeinek megfelelően alkalmazná azokat bizonyára. És lássuk be, mi sem teszünk másképpen. És ezért (is) vannak döntéseink, amiket később megbánunk, szavaink, cselekedeteink, amiket legszívesebben visszavonnánk, napjaink, heteink, éveink, amik fölöslegesen teltek el. És gyakran kínoz a lelkiismeret, mert nem vagyunk összhangban a vezérlő értékeinkkel.
Fontos, hogy tisztában legyünk a vezérlő értékeinkkel! |
Lényeges, hogy leírjuk, hogy rögzítsük legalább a legfontosabbakat. A legfontosabb tízet, tizenötöt, de legalább (kezdésképpen) ötöt.
Segítségképpen felsoroltunk néhányat, ami fontos lehet, de a felsorolás szükségképpen hiányos, az ön számára fontos kategóriák is hiányozhatnak, de nyilván vannak szép számban fölöslegesek is. Ez a 6o érték a mi számunkra fontos, ha kedve van hozzá, megpróbálhatja sorba rakni őket, vagy választhat belőle kedvére. De csak azt, csak azt, ami az Ön számára fontos. Teszem azt Cassanova alapvető értékei között valószínűtlen, hogy szerepelt volna a HŰSÉG, egy maffiavezér számára pedig nyilván ki kellene egészíteni a listát például a BOSSZÚÁLLÁS-sal.
KITARTÁS | TUDÁS, MŰVELTSÉG | KARRIER | |||
HAZA | OTTHON | TEHETSÉG | |||
INTELLIGENCIA | FÉRFIASSÁG-NŐIESSÉG | HATÁROZOTTSÁG | |||
BÜSZKESÉG | ERŐ | GYŐZELEM | |||
SZERVEZETTSÉG | BÁTORSÁG | TISZTELET | |||
SZOLGÁLAT | ALÁZAT | HATALOM | |||
BÖLCSESSÉG | EGÉSZSÉG | HÁZASSÁG | |||
VIDÁMSÁG | ÖNZETLENSÉG | KÖZÖSSÉGHEZ TARTOZNI | |||
TOLERANCIA | BIZTONSÁG | BARÁTSÁG | |||
JÓ KAPCSOLATOK | SZÉPSÉG | TISZTASÁG | |||
TISZTESSÉG | SZABADSÁG | OPTIMIZMUS | |||
DINAMIZMUS | KEZDEMÉNYEZÉS | ÖRÖM | |||
EMPÁTIA | SZERELEM | SZEX | |||
MOBILITÁS | NYITOTTSÁG | KREATIVITÁS | |||
JÓLÉT | NYUGALOM | FEGYELEM | |||
TÜRELEM | BÉKE | ALKOTÓKÉPESSÉG | |||
FEJLŐDÉS | BOLDOGSÁG | SIKER | |||
ANYAGI FÜGGETLENSÉG | ELISMERÉS | SZERETET | |||
HIT | VALLÁS | SZORGALOM | |||
HÍRNÉV | CSALÁD | HŰSÉG |
Melyik, mennyire fontos az Ön számára? Választhat kedvére! Ön határozza meg a sorrendet is. Hiszen nem vagyunk egyformák. Egy azonban biztos, hogy semmilyen cél nem tehet elégedetté, boldoggá, sőt hosszútávon eredményessé sem senkit, ha az ellenkezik a vezérlő értékekkel, ha a cél elérése érdekében azokkal ellentétben kell cselekednünk.
A feladat tehát az, hogy válassza ki az Ön számára legfontosabb értéket a kínálatból, és tegyen a mellette álló kockába egy 1-t ! Azután a második legfontosabb mellé egy 2-t és így tovább. Válasszon ki legalább 15 értéket! Persze előfordulhat, hogy az Ön számára fontos érték hiányzik a táblázatból. Ebben az esetben illessze bele nyugodtan!
Ha elkészült az értékleltárral, gratulálhat saját magának. Olyan munkát végzett el, amit bárki képes lenne elvégezni, mégis csak az emberek néhány százaléka veszi magának a fáradságot, hogy elvégezze. Óvatos becslések szerint is Ön ezzel bekerült a legjobb 5 - 10 %-ba. (Ha nem végzett a leltárral, még most sem késő visszamenni és elkészíteni, meg fogja érni.)
Most az alkotmány következne. Fontos dokumentum, a törvények legfontosabbika. 
Isten kőtáblákba vésve adta át Mózesnek a Tízparancsolatot, és hiszem, máig nem csalódik aki érvényesnek tekinti azokat saját magára is.
Isten kőtáblákba vésve adta át Mózesnek a Tízparancsolatot, és hiszem, máig nem csalódik aki érvényesnek tekinti azokat saját magára is.Ugyanis a törvény a ratifikálással lép életbe. Azzal, hogy érvényesnek ismerik el. Senki nem igyekszik betartani azokat a törvényeket, amiket helytelennek, igazságtalannak, következésképpen érvénytelennek ítél. És a saját alkotmánya, a személyes törvényei mindenkinek mások és mások. A Tízparancsolaton túl más lehetett Mózes saját alkotmánya, mint korábban Ábrahámé, vagy később Dávidé. Más egy négygyermekes családanyáé és más egy agglegényé, más az enyém és más az Öné. És ebből nem következik, hogy az egyik helyes, a többi helytelen. Más. Így aztán, ha már benne vagyunk, egy füst alatt elkészíthetjük a saját alkotmányunkat is, de célszerű legalább elkezdeni, aztán vissza-visszatérni hozzá, míg ki nem alakul. Mindannyiunknak számtalan dokumentumunk, igazolványunk, igazolásunk van a birtokunkban, de a talán legfontosabb, a szerződés saját magunkkal, a személyes alkotmány a legtöbb embernél hiányzik. Lássunk hozzá az elkészítéséhez!
SZEMÉLYES ALKOTMÁNYOM TÍZ PONTBAN:
 |
1.
2.
3.
4.
5.
6.
7.
8.
9.
10.
Mi fontosnak tartottuk ezt megosztani egymással, és megalkotni a családi alkotmányunkat is, ami figyelembe veszi a családtagok érdekeit, értékeit (azokon alapul), terveit és elképzeléseit is. Ha szükségét látja, követheti a példánkat és megalkothatják a családi alkotmányukat is.
A......................................................CSALÁD ALKOTMÁNYA:
 |
1.
2.
3.
4.
5.
6.
7.
8.
9.
10.
Nos, az alap nagyjából elkészült...
