A leggyakrabban nem is annak van a legnagyobb jelentősége, hogy mi az, amink van, mi az, amit éppen csinálunk, vagy csinálnunk kell, hanem, hogy milyenek vagyunk, vagy milyennek képzeljük magunkat. Az, hogy elégedettek vagyunk-e az életünkkel, leginkább attól függ, hogy elégedettek vagyunk-e a saját személyünkkel, vagy elégedetlenek?
Ezt a kérdést alaposan kitárgyaltuk az énképpel, az énideállal kapcsolatosan, de néhány szót megérdemel a téma itt is. A lényegről már beszéltünk, a képességeink adottak, hogy bármivé válhassunk, bármivé fejlődhessünk. Akik ma vagyunk, az annak köszönhető, amit eddig csináltunk. Ha Ön most 150 kilós, és ez zavarja, lefogyhat akár 60 kilósra is, a képességei megvannak hozzá. Persze, hogy könnyebb lenne a fogyókúra, ha csak néhány kilós túlsúlya lenne, de most nem erről beszélünk. (Illetve sohasem arról beszélünk, hogy mi a könnyebb vagy mi a nehezebb. A fejlődés, a változás általában nem könnyű. A kérdés ebben az összefüggésben inkább ez: Lehetetlen vagy csak nehéz?)
Ön most kövér és fogyókúrázni kezd. Az a célja, hogy 60 kilós legyen, és Ön kitartó és felelősséget vállal az elhatározásáért, és néhány hónap, esetleg néhány év alatt le is fogy 60 kilóra. Biztosan van olyan ember az Ön környezetében, aki most még alig több 60 kilónál. Az illető azonban nem törődik az étkezési szokásaival, és elhízik. Talán nem lesz 150 kilós, mindenesetre ő kövér lesz, Ön pedig nem. Önnek nehéz volt, neki könnyű. Az eredmény számít.Nekem rengeteg dologban kellett változnom, és nagyon sok dologban akarok fejlődni ma is, igazából nem is szándékozom abbahagyni a fejlődést, amíg csak élek. Amikor elköteleztem magamat a fejlődés mellett, egy szlogen segített át a kezdeti nehézségeken, és segít ma is. Röviden így hangzik:
Nem az vagyok, akinek látszom. |
Hosszabban pedig így:
Nem az vagyok, akinek látszom, hanem akivé válni fogok. |
Az ember, ha megérzi a változás ízét, zamatát, hirtelen mindenben változni, változtatni akar. Persze ez nem lehetséges. Nemhiába imádkozott Szent Ágoston bölcsességért ez ügyben. Viszont azokat a területeket, ahol változtatni akarunk, hatalmunkban áll meghatározni. Koránt sem vagyunk kiszolgáltatva itt sem a körülményeknek, a múltunknak, vagy a jelenünknek. Ki kell tűznünk a célt!
Milyen emberré akarok válni? |
1. |
2. |
3. |
A fokozatosság elve
Igencsak meg tudjuk nehezíteni a saját dolgunkat, ha kezdetben elérhetetlennek látszó dolgokat tűzünk magunk elé. Amúgy is hajlamosak vagyunk az elbizonytalanodásra. Amit teszünk, bármi is legyen az, vagy energiát vesz el tőlünk, vagy pedig energiát ad, feltölt, hitet ad. Szükségünk van a hitre és az energiára. A céloknak ezért főleg kezdetben hihetőeknek kell lenniük! Ha Ön 150 kilós, akkor a 90 kilós fogyás lehetetlennek tűnik, vagy olyan hervasztóan távolinak, hogy az ember nem tudja elszánni magát a fogyókúrára. 'Minek kínozzam magam hiába?' De elhatározhatja, hogy lefogy mondjuk öt, esetleg tíz kilót. Ez hihető, ez megvalósítható. És 140 kilósan visszanézve látja az eredményt. A siker energiát ad és újabb hitet. És Ön kitűzhet újabb célt, aztán megint újabbat, egészen a karcsúságig. És ez így van bármilyen más cél esetében. Az Ön lehetőségei mind jobbak és jobbak lesznek, lépésről lépésre kerül olyan helyzetbe, hogy újabb és újabb, és mind nagyobb célokat fog megvalósítani. Fokozatosan.
A legnagyobb, mindent meghatározó cél
Néhány embernek van egy mindennél nagyobb álma, egy olyan elképzelés, amiért minden árat hajlandó lenne megfizetni, ami összefüggésben van a legfontosabb vezérlő értékekkel, illetve azokból fakad, azokból következik.
Hiszem, hogy minden emberben felmerül valamikor: mi végre vagyok a világon? Mi dolgom itt, mi a küldetésem. Sok ember esetében a kérdés idővel elhalványul, jelentőségét veszti. Mások keresik rá a választ, és néhányan meg is találják. És akkor nem kérdés, hogy van miért küzdeni, harcolni, áldozatot vállalni, fáradozni, élni.
Elias Howe szegény munkásember volt az ipari forradalom éveiben, alkalmazottként dolgozott egy műhelyben. Egy rakás éhező gyermekről és a feleségéről kellett volna gondoskodnia, ez eléggé kismértékben sikerült csak neki. Kereste, kutatta a lehetőségeket, többet dolgozott, mint egy igásló, de még ötről hatra sem volt képes jutni. Nem volt az könnyű senkinek akkoriban.
A műhely gazdája felvilágosult ember volt, sokan jártak be a műhelybe beszélgetni, és persze szó került a megélhetés, a boldogulás lehetőségeire is.
- Ha valaki feltalálna egy szerkezetet, ami megkönnyítené a nőknek a varrást, annak még a gyermekei is aranycipőben járhatnának. - mondta az egyik látogató, és ez megütötte Élias Howe fülét és gyökeret vert az agyában.
Az ő gyerekei? Azok, akik most éheznek, rongyosak, akiknek semmi jövőjük nincs, aranycipőben járhatnának? És ehhez csak egy varrómasinát kellene szerkeszteni?
És Elias Howe feltalálta, megszerkesztette a varrógépet. Nem ment egyik napról a másikra, sokat kellett küzdenie, még a találmány elsőbbségéért is harcolnia kellett, perbe szállni I.B. Singerrel, de sikerült. Élias Howe megvette a gyerekeinek az aranycipőket, ma is megvannak az utódok birtokában.
Elias Howe célja az aranycipő volt. Hogy ehhez föl kellett találnia a varrógépet? Kit érdekel?Mindenkinek szüksége van egy mindent meghatározó célra. Ha Önnek még nincs, legyen az a célja, hogy találjon egy mindent meghatározó célt!
