Hitem szerint nincs olyan, hogy valamit semmiért. Ha valamit kapni akarunk, adni is kell érte. A legtöbb ember számára ez nyilvánvaló összefüggés, sőt az is előfordul gyakran, hogy valaki csak adni akar, kapni pedig alig. Mindenesetre a munka, a foglalkozás, a hivatás vagy karrier életünk szerves része, időnk jelentős hányadát töltjük vele, erőfeszítéseink oroszlánrészét itt fejtjük ki, sikereink, eredményeink is zömmel innen származnak. Így aztán korántsem mindegy, mi ez a terület, mi ez a pálya. Természetesen az sem mindegy, hogy sikeresek vagyunk a hivatásunkban, vagy pedig sem. És hogy mi tekinthető sikernek?
1. Mit várnak el tőlünk? 2..Mennyire hasznos ? 3. Mennyire szeretjük csinálni? |
Nincsenabszolútmérce itt sem, mi döntjük el, hogy számunkra mi a siker, bár ennek elbírálását akár másokra bízhatjuk. Annak eldöntésében, hogy egy foglalkozás megfelel-e a számunkra, három kérdésre mindenképpen választ kell találnunk.
Bármilyentevékenységben akkor vagyunk igazán hatékonyak, ha ez a három terület: az elvárás, a hasznosság és az élvezet mind közelebb van egymáshoz.
Magyarra fordítva ez azt jelenti, hogy egy foglalkozás akkor felel meg leginkább a számunkra, ha az elvárás nem idegen tőlünk, ha hasznosnak tekintjük és szeretjük csinálni is.
Az elvárás
Elvárásokkal egész életünk során találkozunk, és vannak, amiknek igyekszünk megfelelni, vannak, amiknek nem. Ha magunk akarjuk irányítani az életünket, és a magunk céljait akarjuk elérni, akkor természetesen elsősorban a saját céljaink elvárásainak kell megfeleljünk (ehhez persze kell, hogy legyenek saját céljaink). És vannak a foglalkozásnak is bizonyos elvárásai velünk szemben, amikről nem árt, ha tudunk. El kell döntenünk, meg akarunk-e felelni azoknak, vagy sem.
Nem ritka, hogy olyan helyzetbe kerülünk, amibe nem akartunk kerülni, és nem is kerültünk volna, ha előre tisztában vagyunk az elvárásokkal. Sok tevékenység, munka, hivatás állít olyan követelményeket, amikkel szemben elvi kifogásunk nincsen, de a gyakorlatban nemigen akarunk azoknak megfelelni. Ezekre a kérdésekre később még visszatérünk, de ahhoz, hogy az elvárások kuszaságában világosan lássunk, mindenképpen segít, ha megvizsgáljuk a szerepeinket. Milyen szerepeink vannak, illetve milyen szerepeket akarunk?
| 1 | 6 | |
| 2 | 7 | |
| 3 | 8 | |
| 4 | 9 | |
| 5 | 10 |
Számtalan szerepünk lehet, és vannak közöttük, amik kényszerűek és vannak, amik fontosak a számunkra. Vannak, ahol a kelleténél kevésbé teljesítünk, és bőven akad, amiktől nyugodtan megszabadulhatnánk.
Itt az alkalom, hogy rendet tegyünk ebben a kérdésben. Mi az Ön tíz legfontosabb szerepe? Egyúttal arra is válaszolnia kellene, hogy mi a legfontosabb elvárás Önnel szemben ezekben a szerepekben, és mi az Ön legfontosabb célja ezekben a szerepekben?
Szerep | Legfontosabb elvárás velem szemben | Legfontosabb elvárásom magammal szemben®cél |
1. | ||
2. | ||
3. | ||
4. | ||
5. | ||
6. | ||
7. | ||
8. | ||
9. | ||
10. |
Amikor ezekre a kérdésekre kezdtem válaszolni, mind kínosabban és kínosabban éreztem magam. Már azzal is szembesülnöm kellett, hogy a számomra fontos szerepek egy részében homlokegyenest mások az elvárások, mint a céljaim. A legnyilvánvalóbb talán a 'gyerek' szerepemben volt a különbség, ahol édesanyám elvárása velem kapcsolatban egészen más volt, mint amit én szerettem volna. És akkor még nem volt tiszta előttem, kinek is van igaza és mi a teendő. De a legkínosabb a következő kérdés volt:
Amit most csinálok, alkalmas-e arra, hogy megfeleljek a legfontosabb szerepeim elvárásainak és közelebb visz-e a velük kapcsolatos céljaim megvalósításához? |
Életemnek abban az időszakában, amikor először tettem fel magamnak ezt a kérdést, illetve akkor, amikor először válaszoltam ezekre magamnak őszintén, valamennyi szerepemben a nemvolt a válasz. Egyáltalán nem vagyok erre büszke, azonban végtelen hála tölt el, ha arra gondolok, hogy ráébredtem: ez nem mehet így tovább. Ráébredtem, hogy irányt kell változtatnom, ha nem akarok oda jutni végül, ahová most tartok.
Hasznosság
Itt is két dolog van, ami lényeges. Ahhoz, hogy a feladat kihozza belőlem a legjobbat, hasznos, értelmes feladatnak kell lennie. Senki nem képes hosszú távon maximális hatékonysággal olyasmit végezni, aminek nem látja értelmét, amit haszontalannak ítél (Homokot szállítani a sivatagba vagy vizet a tengerbe...stb).
A másik, hogy a feladat végzése a kívánt mértékben vigyen közelebb egyéni céljaim megvalósításához, azaz számomra is hasznos legyen.
Mind a két tényező fontos. Együtt.
János rendkívül tehetséges sebész volt, tele ambícióval, becsvággyal, segítő szándékkal, minden kiváló tulajdonsággal, ami egy hatékony orvostól elvárható. Kiváló minősítéssel végzett az egyetemen, az ország legnevesebb klinikáján szakosodott, szerelemből nősült, két egészséges, gyönyörű gyermeke született.
Szakmájában is egymást érték a sikerek, az elismerések. Főorvos, igazgató főorvos, majd egyetemi tanár lett. Rengeteget utazott, külföldi kongresszusokon, találkozókon vett részt, könyvet írt. Vitathatatlan, hogy minden, amit csinált, hasznára vált a szakmának, a közösségnek, az ő esetében még az emberiségnek is.
Csak a családjának nem. Azt bizony elhanyagolta, föláldozta a karrierje érdekében. Tíz éves házasság után felesége elhagyta, visszaköltözött a szülőhelyére, újabb két év után elváltak. Gyerekeivel alig találkozik, a nagy távolság nem tett jót a kapcsolatuknak.
És ez az egész nem tett jót Jánosnak magának sem.
A tévedések és az időleges kudarcok az élet velejárói, de nem kell megengednünk, hogy uralják is az életünket. |
Gyakorta elkövetett hiba ez, pedig könnyen orvosolható lenne, ha tisztáznánk, hogy mi a fontos a számunkra, mely szerepek elvárásainak akarunk megfelelni, hogy mi az, amit kapni akarunk és mi az, amit adni akarunk az életben. Vállalkozók felejtik el, hogy eredetileg azért kezdtek vállalkozásba, hogy a maguk és családjuk számára megfelelő életteret, körülményeket teremtsenek, aztán az eredeti cél elhomályosul, marad a rohanás, a hajtás, a küzdelem az eredményekért, és gyakran tönkre megy a család, az egészség, nem ritkán a személyiség is.
Tapasztalataink szerint azonban ritkán olyan súlyos, már-már visszafordíthatatlan, jóvátehetetlen a helyzet, mint János esetében. Irányt változtatni sohasem késő. Valójában nem is létezik egyenes út.
Biztos, hogy még nem is volt ember, aki kerülők nélkül, tévedések nélkül érte el a céljait, valósította meg önmagát, érte el a boldogságot. Az időleges kudarcok, a tévedések hozzátartoznak az élethez.
Biztos, hogy még nem is volt ember, aki kerülők nélkül, tévedések nélkül érte el a céljait, valósította meg önmagát, érte el a boldogságot. Az időleges kudarcok, a tévedések hozzátartoznak az élethez. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ezeknek kellene uralnia az életünket. A képességeink, mint tudjuk, megvannak a változtatáshoz, csak ezúttal meg kell találni a számunkra leginkább megfelelő utat. Azt, ami oda vezet, ahová jutni szeretnénk. De hogyan választhatnánk a lehetőségek közül, ha elmulasztjuk pontosan tisztázni, hogy hová is akarunk jutni?
Oly gyakran hallani a panaszokat: 'nekem nem sikerült', 'nem volt szerencsém', 'kudarcot vallottam'..., pedig az igazság az, hogy a legtöbb ember csupán eltévedt. Nem is azon az úton indult, ami a céljaihoz vezette volna, azon az úton, amit érdemes lenne végigjárnia, azon az úton, amit képes is lenne végigjárni. És ennek a legfőbb oka, hogy nem is kereste azt az utat. Mi viszont keressük tovább!
Élvezet
A hatékony cselekvés harmadik szükséges összetevője, hogy szeressük azt, amit csinálunk, találjunk benne örömet, élvezetet, kielégülést, megnyugvást..., ki amire vágyik. És az is biztos, hogy igazán nagy eredményeket azokon a területeken tudunk elérni, a képességeinket azokon a területeken vagyunk képesek a legnagyobb mértékben kifejleszteni és hasznosítani, amely területeken jól érezzük magunkat, amelyeket szeretünk.
Mindenkinek az az álma, hogy azt csinálhassa, amit csinálni szeret, hogy abból élhessen, amiért, hogy végezhesse, még ő lenne hajlandó fizetni. Ez természetes törekvés. De ne feledjük, törekvés, cél, amit még meg is kell valósítani. Persze akadnak, akik abban a kivételes helyzetben vannak, hogy a hobbyjuk a megélhetésük, de ha mi nem tartozunk közéjük, választhatunk két lehetőség között: panaszkodunk emiatt, vagy igyekszünk megvalósítani a saját törekvéseinket.
Ha Ön csak azt csinálja, amit szeret, akkor az Ön számára biztos a kudarc. |
A harmadik lehetőség, hogy csak azt csináljuk, amihez kedvünk van, amit csinálni szeretünk. Ebben az esetben biztosan kudarcot fogunk vallani (akárcsak a panaszkodás esetében).
Több ízben is szó volt a külső kontrollos és a belső kontrollos személyiségről. Arról beszéltünk, hogy ha jól akarjuk magunkat érezni, akkor magunk kell, hogy meghatározzuk, mi jó nekünk és mi nem, mit csinálunk és mit nem, tehát magunknak kell irányítani az életünket. Most pedig arról beszélünk, hogy ha azt csinálom, amihez kedvem van, akkor általában nem oda jutok, ahol lenni szeretnék. Tehát léteznek más szempontok is. Valóban így van.
Tisztáznunk kell magunkban, hogy amit szívesen csinálunk, az hosszú távon is hasznunkra van-e? Én személy szerint nagyon szeretem a szaftos pörkölteket, az illatát, az ízeket, de tudnom kell, hogy ez az élvezet csak a nyelőcsövemig tart, onnan kezdve az egész szervezetem számára már rövid távon is nehézséget, károkat okoz, nem is beszélve a hosszú távú hatásáról. Tudomásul kellett vennem, ha a pörkölthöz ragaszkodom, az egyben azt is jelenti, hogy lemondok ilyen dolgokról, mint a karcsúság, egészséges érrendszer, az agyam megfelelő vérellátása, ennek következtében a kapacitásának optimális kihasználása stb.
Tudom, hogy ez nagyon triviális példa, és azt is be kell vallanom, hogy még korántsem sikerült legyőznöm a pörköltet, és nyilván tele van mindenkinek az élete olyan kihívásokkal, amiket nem fog talán sohasem legyőzni. Azt hiszem, hogy nem is kell. A sikerhez nem kell tökéletesnek lennünk, elég ha jobbak vagyunk.
Ezzelkapcsolatbanviszont van egy igen jó hírem. Amit Ön nem szeret csinálni, azt általában mások sem szeretik csinálni, és ha Ön elvégzi azt, amit mások nem szeretnek elvégezni, akkor később Ön csinálhat olyan dolgokat, amikre pedig másoknak nincs és nem is lesz lehetőségük. Ehhez természetesen meg kell szeretni a 'nemszeretem' dolgokat is, ami viszont koránt sem olyan nehéz, mint amilyennek látszik. Bármiben képesek vagyunk megtalálni az örömet, ha azt keressük, és nem pedig azt, amitől szenvedni lehetne. Ez a sikerhez vezető út.
És van még egy jó hírem: nem kell örökké végezni azt, amit nem szeretünk csinálni. Ha elhatározzuk, hogy kitartunk ameddig szükséges, mindig kevesebb ideig tart, mint amennyire számítottunk. Ez egy szenzációs tapasztalat, remélem, Önnek is része lesz benne!
A következő táblázat kétféle képpen is kitölthető, sőt, akár mindkétféle képpen is: A kérdések vonatkozhatnak az Ön jelenlegi tevékenységére vagy tevékenységeire, foglalkozására, illetve értelmezheti őket általánosságban, a jövőbeni céljaival összefüggésben.
Elvárás: Mi az amit kellene csinálnom, amit elvárnának tőlem? |
1. |
2. |
3. |
Hasznosság: Mi az, ami hasznos lenne, ha nekifognék? |
1. |
2. |
3. |
Élvezet: Mi az, amit nagyon szívesen csinálnék? |
1. |
2. |
3. |
