4. Elszalasztott lehetőség
Néha korántsem olyan egyértelmű a helyzet, mint a karalábé levessel. Nem lehet egyértelműen dönteni: akarom vagy nem.
Annak eldöntésére, hogy valami előre visz-e vagy sem a céljaink elérésének útján, először is világosan kell látnunk a céljainkat. Ennek hiányában a legagyafúrtabb módszer is kevés. Ha ez megvan, akkor eredményes lehet a Franklin-módszer. Kell hozzá egy tiszta lap, középen kettéosztva:
Mi szól a karalábé leves
mellett | ellene |
Tele van vitaminnal Könnyen emészthető Nem hizlal | A vitamin máshol is megszerezhető Ha nem eszem meg, nem is kell emészteni Nem szeretem az ízét, Számomra kellemetlen a szaga Rossz emlékeim társulnak hozzá Elhatároztam, hogy nem eszem többé, ha megváltoztatnám az elhatározásomat, mit szólnának hozzá mások? stb. |
Úgy tűnik, az én esetemben valóban a karalábé leves ellen szól a több érv, és ami mellette van, az nem elégséges ok. Így elvethető. A Franklin módszer úgy működik, mint egy érzékeny mérleg. Ha beletesszük az érveket a megfelelő tányérokba, megkönnyíti a döntést. Más szituációkban persze lehetnek nyomósabb érvek. Teszem azt, ha egy számomra kedves ember, vagy rég nem látott barát, rokon asztalánál kerül elém az inkriminált étel, akkor a karalábé leves mellett ilyen érvek fognak szólni, mint hogy nem akarom őket megbántani, nem akarok kellemetlen helyzetet teremteni, hogy máskor is kibírtam már, talán most sem fogok belehalni, stb. Vagy felmerülhet újabb információ, amiről eddig nem is tudtunk. Mi lenne, ha kiderülne, hogy a karalábé leves fogyasztóinak nem őszül meg a hajuk? Sőt. Általa és csakis általa visszanyerhető az eredeti hajszín. Azt hiszem, a legtöbbünk étlapjára visszakerülne állandó fogásként. Akár Popey étlapjára a spenót. Én még egy filmen sem láttam, hogy a népszerű tengerész csak úgy kedvtelésből fogyasztotta volna a szintén nem túl népszerű zöld masszát: csak végszükség esetén folyamodott hozzá.
De nagyon, nagyon, nagyon sok ember van, akiknek az információ sem számít. Aki nem hajlandó mérlegelni, nem hajlandó szembesülni a valósággal. Ők bizonyára nem is hajlandók használni ezt a módszert. Sőt a legtöbbször semmilyen módszert. Nem hajlandók változni, változtatni semmit. Én láttam embereket súlyos érszűkülettel, már üszkösödő lábbal két infúzió között dohányozni, és az amputálás után sem hagyták abba. Természetesen készek voltak a nyomorúságukért az orvosok tehetetlenségét vagy a sorsot hibáztatni. Ha kérdeztem, miért nem hagyják abba a dohányzást, készen voltak a válasszal: Olyan nehéz.
Lássunk egy másik összehasonlítást!
CSINÁLOM | NEM CSINÁLOM | |
KÖNNYŰ | felszínes rutin | szélsőség, image-probléma |
NEHÉZ | kihívás | kudarc |
Ne feledjük, ha valamit azért nem csinálunk, mert nehéz, akkor biztosan kudarcot vallunk. Természetesen mindenkit befolyásol a kényelmi zóna, amit kialakított. És ez gyakran nagyon veszélyes dolog. Gyakran azért utasítunk el valamit, felületes információk, szimpátia vagy ellenszenv alapján, mert kényelmesebb automatikusan nemet mondani, mint alaposabban megvizsgálni a kérdést. Mint tudjuk, valamilyen véleményt néhány pillanat alatt, felületes információk alapján is kialakítunk. A legtöbbször ennek vajmi kevés köze van a valósághoz, de azért nekünk megfelel, és az ezzel kapcsolatos döntésekben a felületes érzelmek meghatározóak. Így aztán, az automatikus elutasítással gyakran valódi lehetőségek mellett megyünk el, anélkül, hogy akár tudnánk róla. Ezért nevezzük ezt a kategóriát az elszalasztott lehetőségek kategóriájának.
Sokan eleve úgy tartják, hogy felesleges a lehetőség kifejezéshez hozzátenni az elszalasztott jelzőt, ez ugyanaz, mintha valakire azt mondanánk, hogy nőnemű lány vagy hímnemű férfi. Szerintük a lehetőséget éppen arról lehet felismerni, hogy már elment.
Sokak számára a lehetőség csak arra jó, hogy később legyen mivel magyarázniuk a kudarcukat.
- Volt egy lehetőségem. Ha akkor kihasználom, most más lenne a helyzet. De akkor másként alakultak a dolgok.
Gyakran mondtam, pláne gondoltam hasonló dolgokat én is. Kényelmes dolog így gondolkozni. De a kényelem, különösen a gondolkozásban, veszélyes dolog. Szokássá válik, és szokásunkká válhat a merev gondolkozás. Hajlamosak vagyunk erre is. Az évek múlásával mind könnyebben mondunk automatikusan nemet bármire, és észre sem vesszük, hogy ezt tettük. Mint a többi rossz szokásunk esetében.
Én is gyakran azon kapom magam, hogy gondolkozás, mérlegelés nélkül nemet mondok valamire. Ezért kialakítottam egy védekező szokást. Ha nemet mondok, megszólal az agyamban egy vészcsengő. Valahol hátul, a tarkóm fölött villogni kezd egy piros lámpa. Villog, és forog és berreg és csenget. Határozott figyelmeztetés ez nekem:
- Figyelj csak barátocskám! Automatikusan, kényelemből utasítottad el ezt a dolgot. Meg sem vizsgáltad, hogy fontos lehet-e számodra! Tudod, hogy a kényelem nem a sikerhez vezető út. Talán éppen ez a nagy lehetőség. Talpra barátocskám! Vizsgáljuk csak meg ezt a kérdést kicsit jobban! Van-e valami benne a te számodra?
És ha kiderül, hogy semmi lehetőség nem volt benne, akkor sincs baj. Ez a módszer kiváló arra, hogy segít megőrizni a gondolkodás frissességét, megvéd a megmerevedéstől, és annyi haszna mindenképpen van, hogy a kényelem nem válik szokásunkká.
