1. Kell
Egyértelmű kategória. Szükséges és elégséges információm van az adott dologról, lehetőségről, és kezd a célommá válni. Tudom, hogy kell nekem. Ez az, amiért hajlandó vagyok megmozdulni, tenni, harcolni, ha kell, megfizetni az árat, bármekkora legyen is az. Amire szükségem van, és meg is szerzem.
Ide tartozik a legtöbb alapvető szükséglet, apró vagy nagy kívánságok egyaránt. Vágyak, álmok, eredmények, amikre később szívesen emlékszünk vissza.
Én l5 évvel ezelőtt ismertem meg Hajnalkát és azonnal beleszerettem. Tudtam, hittem, hogy ő az, akivel boldog lehetnék, de voltak akadályok. Mindketten egy megfeneklett, kihűlt, elrontott házasság roncsai között bolyongtunk kilátástalanul. Én tisztán láttam, hogy kudarcot vallottam és el is fogadtam ezt véglegesnek. Úgy gondoltam, ilyen az élet, ez az én sorsom. Hajlandó voltam nem egészen harminc évesen örökre lemondani a jövőmről.
De a dolgok másképp alakultak, és az akadályok maguktól hárultak el. Úgy nyílt meg az út a boldogság felé, ahogyan Mózes előtt a Vörös Tenger habjai.
Amikor eljött az idő, az áhított nő elé álltam és feleségül kértem. Biztos voltam abban, hogy igent mond, de ő évődött velem. Nevetett, nem adta magát könnyen. De én nem könnyen akartam, hanem bármi áron akartam.
Azt mondta, ha igazán akarom, hogy meghallgasson, 100 szál rózsával kell őt megkérjem! Tél volt, a rózsa ára az egeket verte, de én harcos férfinak éreztem magam: tudtam, hogy akarom a nőt, ismerem, szeretem, tőle függ a jövőm, a boldogságom. Láttam a szemét, a huncut mosolyt, az ígéretet.
Nem volt egyszerű összeszedni a 100 szál rózsát. Hat üzlet adta össze a teljes készletét, az árusok egymásnak telefonáltak, futkostak az érdekemben, és én úgy éreztem magam, mint egy hadvezér a csatában a teljes diadal küszöbén.
Két havi fizetésembe került (nem kerestem valami jól), de összegyűlt. 110 szál végül, mert néhány árus megtoldotta l - 2 szállal a rendelést, így ők is részesévé váltak a sikernek. 110 gyönyörű rózsaszál. Volt közöttük vörös, sárga, bíbor, fehér, rózsaszínű. Rengeteg volt. Beterítette az egész szobát. Nem csak a vázák, de a fazekak, a vödrök is kevésnek bizonyultak, a szomszédtól kaptunk kölcsön. És micsoda illat volt... Sosem felejtem el Hajnalka szemét, amikor kimondta az igent. És hiszem, hogy ő sem.
Most szerelmesebb vagyok a feleségembe, mint bármikor, és ennél az érzésnél csak egy nagyobbat ismerek, a hála, amit érzek, hogy Isten Őt adta mellém társamul.