Szinte mindenki vágyik arra, hogy megismerje a világot, távoli tájakat, hogy utazhasson, és általános a kifogás is: az utazáshoz sok pénzre van szükség. A probléma gyakran az, hogy nincs pénz. A probléma-centrikus döntés: nincs utazás.
Pedig a megoldások tömege kínálkozik, csak válogatni kellene belőlük. Megvizsgálni kinek-kinek melyik az alkalmas, a megfelelő. Ha a probléma az, hogy nincs pénz, önként adódik egy megoldás: pénzt kell szerezni. Persze a pénzszerzésnek sokféle formája van, megfontolandó, hogy melyik jöhet szóba, melyik nem. Természetesen nem hagyhatjuk figyelmen kívül a vezérlő értékeinket. Én a tízparancsolat alapján állok, számomra nem jöhet szóba például a bankrablás, ami pedig többek számára abszolút adekvát megoldás. Ha nem így lenne, nem rabolnának ki naponta bankokat szerte a világon. De nyerhet pénzt lottón, kártyán, lóversenyen, üdítőital-kupakokon, itt az esélyekkel érdemes számolnunk. Annak pl., hogy Önnek telitalálata legyen a lottón, fele akkora a valószínűsége, mint annak, hogy Önbe csap egy villám. Ha jól számolok, ez azt jelenti, hogy mielőtt kihúznák az Ön számait, önnek két ízben is el kell viselnie egy-egy villámcsapást. Én ebből arra következtetek, hogy ha Ön valóban utazni akar, akkor nem elégedhet meg egyetlen kínálkozó megoldással.
Aki a megoldásra fókuszál, az energiáit arra mozgósítja, amire kell: a megoldás megtalálására. Ilyen egyszerű.
Ha el akarja érni a céljait, a problémák helyett a megoldásokra kell fókuszálnia! |
Önnek lehetősége van arra, hogy eldöntse, melyik csoportba tartozik. Ha az első csoport mellett kötelezi el magát, egész életében fog elegendő problémát találni, ha a második mellett, akkor megoldásokat fog lelni. Ha hajlamos arra, hogy a problémákat kutassa, színezze, részletezze, és a céljait is meg akarja valósítani, akkor meg kell tanulnia ellenállni a kísértésnek!
A nyertesek a megoldásokra vannak hangolva. Nem a problémákról beszélnek, hanem a megoldásokról: mit teszünk mostantól fogva? Hogyan csinálhatnánk eredményesebben, jobban? Hogyan javíthatnánk a feltételeken? Mennyi időre van szükség hozzá? Mikorra valósulhat meg? Mi lesz, ha megvalósul? Ezekre a kérdésekre már lehet válaszolni bármilyen cél esetében.
Egy kutatócsoport dolgozik egy álom megvalósításán: benépesíteni emberekkel a Marsot.
Probléma: a Mars nem alkalmas emberi életre. Kérdés: Hogyan lehetne alkalmassá tenni? Van válasz.
Probléma: hideg van és nincs levegő. Kérdés: Hogyan lehetne megteremteni a légkört és felmelegíteni? Van válasz.
Sorolhatnám tovább a problémákat, a kérdéseket, a megoldási stratégiákat. A lényeg az, hogy létezik egy tervszerű és megvalósítható program a Mars benépesítésére, határidővel, megoldásokkal, és nincs kétségem, ha Isten is úgy akarja, meg is valósul. A program tervezői nem az akadályokra fókuszálnak. Ők látják a megoldást. Előre látják.
Walt Disney nem érhette meg a kaliforniai Disney-Land megnyitását. Az ünnepségen a hivatalos szónok sajnálkozott, hogy a nagy álmodó nem láthatta művét a valóságban. Amikor Disney felesége emelkedett szólásra, csak annyit mondott: - Látta. - és leült.
A megfelelően feltett kérdések energiákat szabadítanak fel, míg a nehézségeken való rágódás energiákat emészt. Természetesen a lelkesedés önmagában nem elegendő. Gyakran tapasztalható, főként fiatalok körében, hogy hirtelen belevágnak valamibe, lelkesek, teli vannak energiával, aztán az első kudarc után ugyanilyen gyorsan le is lohadnak, feladják. (Kérdés: hogyan lehetne fenntartani a lelkesedést? Van válasz.)
Az a körülmény, hogy ez a jelenség inkább a fiatalokra jellemző, nem azt jelenti, hogy a fiatalok kevésbé lennének kitartóak, mint az idősebbek, inkább arról van szó, hogy minél idősebbek vagyunk, annál ritkábban vágunk bele dolgokba, mind kevesebb dolog miatt kezdünk lelkesedni. Így aztán lelohadni sincs annyi alkalmunk. Jó lenne a lelkesedést életünk végéig megőrizni! Akiket a céljaik megvalósítása hajt, azok meg is őrzik a lelkesedést halálukig. Már csak ezért is megéri.
A céljaidat öntsd betonba, a terveidet rajzold homokba! |
A lelkesedés önmagában még kevés, bár az is igaz, hogy lelkesedéssel és egy közepes stratégiával mindig messzebbre jutunk, mint jó stratégiával lelkesedés nélkül. (Fontos kérdés, hogy hogyan lehetne fenntartani a lelkesedést? Van válasz.)
Gyakran előfordul, hogy nem a megfelelő úton indulunk el, és hiába is fecsérelnénk az energiáinkat, a feltételezett megoldás nem bizonyult jónak. Ilyenkor másikra van szükségünk. Mindig több megoldásra van szükségünk. Ha az egyik ötlet nem jó, el kell tudnunk vetni, és nem árt, ha van tartalék ötletünk.
Ne feledjük, nem az ötlethez kell ragaszkodnunk, hanem a célunkhoz. Nem az ötlet mellett kell elköteleződnünk, hanem a cél mellett. Az ötlet lehet rossz. Napóleon Hill szerint egy ötletre, egyetlen ötletre van szükségünk, ahhoz, hogy megszerezzük a gazdagságot, elérjünk bármit, amire szükségünk van. Természetesen, nem mindegy, hogy milyen az az ötlet.
