Szerintem kétféle ember van: az egyik, aki nem dohányzik, a másik, aki le akar szokni a dohányzásról.
Én boldogtalan koromban nagyon erős dohányos voltam, napi két csomag cigaretta volt a minimális adagom. Már nyolc éve nem dohányzom, és elképzelhetetlennek tartom, hogy vissza tudnék szokni valaha is. Amikor a szükséges, visszavonhatatlan döntés megtörtént, Hajnalkának volt a születésnapja, de én külföldön voltam, csak telefonon tudtunk beszélni. Milyen ajándék adható telefonon? A kezemben ott füstölt az elmaradhatatlan cigaretta. Még égett, amikor ezt mondtam: születésnapodra leszoktam a dohányzásról. És elnyomtam a cigarettát. A döntés egy pillanat műve volt, bár régóta készültem már rá. Hajnalka kimondhatatlanul boldog volt, így a döntés visszavonhatatlanná lett. Az ember mégsem kérheti vissza a születésnapi ajándékot, ugyebár.
Néhány napig nem is volt semmi nehézség, megerősítésekkel, pozitív gondolkodással boldogultam: gratuláltam magamnak, hogy milyen nagyszerű ember is vagyok én. Mások mennyit kínlódnak, hogy leszokjanak, én pedig csak így, egyik pillanatról a másikra. Pár nap múlva viszont azon kaptam magam, hogy miközben az egyik kezemmel a vállamat veregetem, a másik kezemmel cigarettát dugok a számba és készülök meggyújtani.
Ez így nem mehet tovább! Más stratégiára (is) van szükségem. Megtudtam, hogy a nikotin úgy viselkedik, mint egy kábítószer, függőséget alakít ki, ezért olyan könnyű akár évek múlva is visszaszokni. Rettenetesen dühös lettem. Én nem akarok semmiféle függőséget. Szabadulni akartam a csapdából. Ez tovább erősítette az elhatározásomat. Én nem akarok nikotinfüggő lenni. Nem akarom, hogy egy rossz szokás kontrolláljon. De a stratégia még hiányzott a megvalósításhoz.
Érdeklődni kezdtem, elolvastam mindent, meghallgattam mindenkit a témával kapcsolatban. Olyan stratégiára van szükségem, hogy sose szokjak vissza. És megtaláltam a (számomra) legjobb megoldást. Egy jó barátom ajánlotta, akinél szintén bevált. Azóta én is sokaknak ajánlottam, és sikerrel használták.
Nem tartozik szorosan a témához, de mivel annyira károsnak tartom a dohányzást, és annyira a szívügyem, hogy mások is megszabadulhassanak ettől az átkos szenvedélytől, ezért ismertetem. (Minden alkalmat felhasználok ennek érdekében. Valószínűleg nem számíthatok arra, hogy a dohánygyárak fogják szponzorálni ezt a könyvet, vagy bármit velem kapcsolatban. Nem baj.) A stratégia azért is tetszett, mert az volt a módszer lényege, hogy rá lehetett gyújtani, és ennek a hiányától szenvedtem már több napja.
De a módszerben nincs második, harmadik szippantás, csak az első. Aztán el kell nyomni a cigarettát! Néhány óra múlva, amikor már ismét tűrhetetlen a kívánság, meg lehet ismételni: rágyújtás, egyetlen szippantás, elnyomni! Pazarló, de eredményes módszer. Én még tovább is fejlesztettem kissé. Nem elnyomtam a cigarettát az első szippantás után, hanem levágtam a parazsat a végéről. Így később újra ugyanarra a cigarettára gyújthattam rá megint. Sőt újra és újra. Aki dohányzott valaha, az tudja, hogy ha valami borzalmas ízű, akkor az a cigaretta, amit újra meggyújtanak, az az. Ötödszörre meggyújtva pedig iszonyú. Rettenetes, elviselhetetlen, szörnyű. Három hétig kínoztam magam ezzel a módszerrel, de mind ritkábban tudtam rávenni magam, hogy a kátránytól csöpögő csikket a számba vegyem.
Bármi legyen is az Ön célja, a megoldás megvan hozzá, csak meg kell találni. Ez egy kis gondolkozást igényel mindössze, semmi mást. A megoldás rendszerint ott van az Ön fejében, csak ki kell hozni onnan, felszínre kell, hogy kerüljön!
